Felnőtt férfi csapatunk stabil tagja, 17 éves kora ellenére bátor és magabiztos Mészáros Mátyás, a BVSC saját nevelésű ifjúsági korú játékosa. Pályafutásáról beszélgettünk..
- Szinte az egész családod kötődik a vízilabdához, mennyire volt egyértelmű, hogy ez lesz az utad?
- Óvodás koromban kezdtem el úszni és focizni egyszerre, akkor a futballt jobban preferáltam, imádtam kicsiként focizni. Általános iskola kezdetére lett olyan jó az úszó tudásom, hogy a mély vízben is meglegyen a kellő biztonságérzetem, ekkor kezdtem vízilabdázni a nálam 2- 3 évvel idősebbek között, de emellett még mindig fociztam és ott egyre nagyobb sikerélményeket értem el, így akkor közelebb állt hozzám a focilabda. Körülbelül 10 éves koromban volt a vízilabdában az első nagy sikerélményem a saját korosztályommal egy Tatabányai kis kupácskán, ahol én lőttem a legtöbb gólt. 14 éves koromig mindennap iskola után lementem az uszodába edzettem 1,5 órát, aztán magamhoz kaptam a stoplist és mentem fociedzésre. Most visszagondolva, nem tudom hogy bírtam ki ennyi edzést, de az biztos, hogy ekkor imádtam mindkét sportágat és mind a kettőben kiemelkedő volt a teljesítményem a saját korosztályomhoz képest. A 14.születésnapom környékén döntöttem el, hogy a Vasas Kubala fociakadémiáján folytatom vagy a vízben? Nehéz döntés volt, mind a kettő sportot szeretem, de végül a "családi hagyomány" mellett döntöttem. 11 éve szinte minden nap az uszodában vagyok és szabadidőmben is sokat foglalkozom vele. Természetesen még otthon is ez folyik a csapból.
- Kik indítottak el a pályán?
- A családtagjaim mindenféleképpen és természetesen rengeteg edző, akiknek szintén nagyon sokat köszönhetek. Nagyon sok edzőm volt már és mindenki nagyon sok mindent adott. Nővérem Mészáros Vanda tanította meg először, hogy hogyan kell lábtempózni, Endre bácsi szerettette meg a pólót sok játékkal, Nagy Sándor, akivel a legtöbb időt töltöttem- visszaemlékezve biztos nehéz lehetett velem, de nagyon szépen köszönöm minden egyes tanácsát és a sok türelmét, energiáját, amit belém fordított. Kuncz Laci bácsit is ki szeretném emelni az egyik aranyköpésével: "Azért sírunk most, hogy később nevethessünk", most ezt mosolyogva írom le, de akkor tényleg sírtam... Nyilvánvalóan Csombor Zoltán, Czigány Károly és Létay Krisztián keze alatt is sokat fejlődtem és sok okosságot tanultam. Kemény Kristóf bának meg akkor szeretném megköszönni, amikor kikerülők a keze alól..., de már most is sokat köszönhetnék neki, mert sokat fejlődtem nála.
- Milyen eredményeid vannak és melyikre vagy a legbüszkébb?
- Nagyon sok bronz és ezüstérmet nyertem Budapest- és Országos bajnokságokban és egyéb kisebb kupákon, de mindenféleképpen ki kell emelnem az első edzőfürdetésemet Nagy Sanyi bával. A legbüszkébb a tavaly nyári tbiliszi Európa Bajnokságra vagyok, ahol 3.helyen végeztünk és a Szalay Iván- díjamra, amit 2018 nyarán kaptam.
- Tavaly az OSC ellen mutatkoztál be a felnőtt csapatban, két gólt is lőttél, hogy élted meg 16 évesen a szereplést?
- Jó érzéssel tölt azóta is az a meccs, egyből két góllal bemutatkozni álomszerű, aztán az egyik kedvenc játékosom Brguljan Drasko is bemutatkozott nekem egy- két álomba ringató pofonnal.
- A Szegednek 3 kifejezetten szép gólt lőttél, a Magyar Kupában is eredményesen szerepeltél. Mennyire kezelnek felnőttként a csapatban?
- Köszönöm. Az elején furcsa volt számomra, hogy tavaly még "tiszteletem"- mel köszöntem és a lelátóról szurkoltam nekik. Most meg "sziá"- val köszönök és együtt töltöm velük a mindennapjaimat. Szerintem jól beilleszkedtem, nyilvánvalóan megkaptam a viccesnél viccesebb beceneveket ( 7 éves, kis bocs, Pólyás), de úgy gondolom, amennyire egy 17 éves gyereket felnőttként lehet kezelni, annyira felnőttként kezelnek.
- Milyen a testvéreddel egy csapatban játszani? Mennyire segítitek egymást a medencében és medencén kívül?
- Nagyon motiváló, hogy megvárt ezzel a megtiszteltetéssel Csabi "öreg úr", hogy vele egy csapatban játszhatok. Mindenben és mindenhol, ahol csak tud segít, amit nagyon szépen köszönök. Nagyon jó játékosnak tartom, szeretek vele egy csapatban játszani és nem szívesen játszanék ellene.
- Mi az a tulajdonságod, amivel kitűnsz a korosztályodból?
- Szerintem kifejezetten nincs semmi olyan tulajdonságom, amivel nagyon kitűnnék, nem én vagyok a legszorgalmasabb, testi adottságaim sem a legjobbak, talán a vízilabdához való szenvedélyem, alázatom az, amivel kitűnhetek, úgy érzem ez sok gyerekből hiányzik és az, hogy én mindig győzni akarok, nem félek mert mindenben a kihívást látom. De van még mit csiszolnom az biztos.
- Hogyan sikerül összeegyeztetni a vízilabdát a tanulással?
- Ez egy nagyon fontos dolog, mert a vízilabda után is van élet, bármikor közbejöhet egy sérülés, ami véget vethet egy karriernek, így muszáj összeegyeztetni, ez jól megy, mert sokan segítenek ebben engem.
- Mik a céljaid, terveid a jövőben?
- Célom az elkövetkező években minél többet fejlődni és büszkévé tenni azokat az embereket, akik segítettek, segítenek ebben és hogy nem volt hiába a sok türelem és energia amit belém fektettek.
Fotók: mvlsz/ bvscvizilabda/ Szücs Vica
K.N.
Találatok: 1347
